|
Határmente Egyesület - Farsang 2012 |
|
|
|
|
|
Vegyük csak szemügyre, mi az, ami okot adhat ma a derűre! Önmagamat vizsgálva azt kell tapasztalnom, hogy alig „végzem el” családi, magán-teendőimet, máris itt ül a nyakamon munkahelyi kényszerem, hivatásom tudata. Alig teszem le este a fejem (egy kis családi vacsora, beszélgetés, híradó- és filmnézés után), már a hajnal ugraszt az ágyból, s szinte automatikusan visznek ki lábaim meleg otthonomból a hideg társadalomba – cipelve magammal a tegnap nyomait. Még van hova mennem. De meddig? A bizonytalanság nem fölfelé görbíti számat. Még van betevő falatom. Közben a testet-lelket pusztító globális mérgek szép lassan felemésztik hitemet, utolsó reményemet is. Még szeretek, de számban keserű nyálat termel számláim végtelen száma, tartalékaim (ha vannak) végső kiapadása, hiteleim (ha vannak) ördögi csapdája. |
|
Bővebben...
|
Sóvárgás, imádság, öröm. Ha igazán komolyan veszem ezt a három lelkületet, akkor félve kezdek írásomba, nehogy a kelleténél erősebben használjam hangomat. Márpedig advent idő-szakában az egyik fontos kulcsszó a csendesség, az elcsendesedés. A ma emberének talán ezt a legnehezebb betartani. Úton-útfélen bele- botlik a zajba, a hangoskodásba, belekényszerül a világ fény-díszébe. Sóvárogva jut eszembe a puszta, ahol gyermekkorom szomorkás- mosolyú ünnepei teltek. Ma már az időben is a világ végéről szállnak vissza emlékeim, de akkor testileg, térben is a világ végén éltünk. Nem léteztek (vagy legalábbis igen korlátozottan) azok a technikai eszközök, amelyek kizökkentettek volna a pusztai létből. Nagy havak, alig járható utak, petróleum- lámpa vagy gyertya, a sparhelt megnyitott ajtaján kiparázsló melegség fénye zárt el bennünket – átmenetileg – a külvilág nyüzsgő forgatagától. Átmenetileg, mert mindig vissza kellett térni, mint ahogy mindig vissza kell térni az őrült szédületbe.
|
|
Bővebben...
|
|
|
Orbán György: Elég a mának a maga baja |
|
|
|
|
„Így van” – bólint rá a nyugodt ember első reagálással. De vajon valóban így van-e mindennapi életemben? Valóban nyugodtan élek-e vágyaim, félelmeim közepette? |
|
Bővebben...
|
Nem pedagógus-sajátosság az értelmes munkára áhítozás, a hivatásvállalás, az elköteleződés, egy emberi életforma iránti törekvés. Dicséretes dolog, hogy a társadalom alapját képező oktatási, vagy ha már a kor szellemét követjük, mondjuk azt, nevelési kérdések már nem kimondottan az érdeklődés perifériáján lebegnek. Persze ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy megúszhatjuk a szakadékot! A politika valahogy mindig árnyékos kézzel tenyerelt rá a pedagógiára, szűk marokkal markolt bele pénzeszsákjába, ha ide osztani kellett. Az ideológiai, erkölcsi csűrés-csavarást azonban sohasem sajnálta. A tények és valótlanságok, igazságok és hazugságok labirintusában elmosódnak a falak, a határok. Ha már egyszer valaki kimondott valamit, az úgy van, egyébként pedig csupán szerecsenmosásról van szó.
|
|
Bővebben...
|
|
|